Szilvás gombóc

Bár velem is előfordul néha, hogy sötéten látom a dolgokat, egy kis sütés-főzés mindig jobb kedvre derít. A konyha melege, az illatok, a fantázia végeláthatatlan lehetőségei, valahogy mindig önbizalmat adnak. Biztos vagyok benne, hogy sokan vagytok ezzel így. Imádok alkotni, és annak a látványa, hogy amit készítettem, milyen örömet okoz, mindig megmelengeti a lelkem. 

Már a hét közepén elhatároztam hogy szilvás gombóc lesz a szombati ebéd egyik alkotó eleme, úgyhogy reggel neki is láttam elkészíteni. Nem fogok ebben a leírásban pontos mennyiséget mondani, mert nem mértem le semmit, de a gombóc isteni lett, és szeretném megosztani veletek.

Hozzávalók:

A gombóchoz:

5 nagyobb méretű burgonya - ebből nekem 27 gombóc készült (öreg krumplit használtam, szerintem a gombóchoz ez jobb)

vaj (szoba hőmérsékletű a legszerencsésebb)

liszt (amennyit a tészta felvesz)

jó sűrű szilvalekvár

A "panírhoz"

Olaj

Zsemlemorzsa

A szóráshoz

Porcukor

Fahéj

Elkészítés:

A szilvás gombócot többféle módon is készítik, van aki héjában főzi a krumplit, én megpucoltam és kockára vágtam, úgy tettem fel sós vízbe főni. Mikor teljesen megfőtt a krumpli összetörtem és tettem bele annyi vajat, amennyit egy ilyen adag krumpliból készült krumplipürébe tennék. Ezt jól összekevertem, majd elkezdtem hozzá adagolni a lisztet. Nem vagyok benne biztos, hogy konkrétan meg lehet mondani, hogy hány dkg krumplihoz hány dkg lisztet kell keverni, ez függ a krumplitól is, úgyhogy én ilyen esetekben inkább az érzékeimre hallgatok. Szóval elkezdtem adagolni a lisztet és amikor már nehezen tudtam csak fakanállal eldolgozni a lábosban, az egészet liszttel leszórt konyhapultra borítottam és kézzel gyúrtam tovább. Addig adagoltam hozzá a lisztet apró részletekben, míg a tésztám már nem ragadt. Ezután elfeleztem, ismét alá liszteztem, és kinyújtottam kb. 2-3 mm vastagságúra. Négyzeteket vágtam ki belőle, közepükbe lekvárt halmoztam (fincsi sűrű szilvalekvárt dédi mama konyhájából), azt betakargattam a tésztával minden oldalról, aztán golyókat formáztam belőle. Lobogó sós vízben addig főztem őket míg fel nem jöttek a víz tetejére, azután még egy-két percig, majd a már megpirított zsemlemorzsába forgattam a gombócokat. A porcukrot leszitáltam, belekevertem a fahéjat, és tálaláskor ezt szórtam a szilvás gombócra. Biztosíthatlak benneteket, hogy bár az elkészítése időigényes, de a mosolygó, szilvalekvár-maszatos kis arcok minden fáradságért kárpótolnak :)

Étcsoki és karamell szív alakú tortába zárva

Fantasztikus az az érzés, mikor valaki olyat sodor utunkba az élet, akit egyszerre tisztelhetünk, szerethetünk, akitől rengeteget tanulhatunk, miközben minden vele töltött pillanat móka, és új színeket hoz az életünkbe. És van, hogy eljön az a pillanat, mikor alig várjuk, hogy meglepjük egy kis finomsággal. Ennek apropóján ma ismét egy torta receptet hoztam. Nagyon szeretett barátnőm születésnapjára készítettem. Sajnos egy napot késett az öröm, de annál nagyobb volt másnap. Arra gondoltam, hogy elkészítem a már bevált egyszemélyes tortácskát, de aztán eszembe jutott, hogy csak piros marcipánom van itthon, elhatároztam hát, hogy szív alakú tortát sütök. Ezt még sosem próbáltam ki sütő forma nélkül, úgyhogy lemértem a poharamat, amivel ki szoktam vágni a mini tortácskáim lapjait, és megrajzoltam egy papírra, hogy hogy is fog kinézni a szív alakú tortám egy négyzetből és két félkörből. Aztán számoltam egy kicsit, és már készen is álltam a sütésre.

A piskótához:

4 tojás

2 ek liszt

1 ek kakaópor 

1 ek darált dió.

Azt hogy a piskótám hogyan legyen magas sütőpor nélkül Farkas Vilmos blogjából tanultam meg, de én a hozzávalókat nem gramm-ra mérem ki, hanem ahogy gyermekkoromban drága Tántitól tanultam: ahány tojás annyi evőkanál liszt és annyi evőkanál cukor. Már saját tapasztalatból hozzáteszem, hogy ezeket felturbózandó a liszt rovására mehet kakaópor és/vagy darált dió. Most egy nagy széles tepsiben (ami minden sütő alaptartozéka) terítettem szét a piskóta tésztát, és 15 percig sütöttem, amikor kihűlt kivágtam belőle 4 db 9 x 9 cm-es négyzetet, és 4 db 9 cm átmérőjű kört.

az étcsoki krémhez:

150 g habtejszint felforraltam, majd levettem a tűzről, és

150 g 65%os étcsokoládét addig kevertem benne, amíg teljesen fel nem olvadt, ezután lehűtöttem, majd kihabosítottam.

a karamell krém

eredetijét a már fent említett blogon találhatjátok, én ennek az adagnak a tized részét vettem, és kicsit több fehércsokit adtam hozzá:

120 g habtejszín
60g cukor
40g fehér csokoládé

az elkészítésen nem változtattam, ilyen kis adagban kicsit nehezzebb ezt a krémet elkészíteni, figyelni kell rá, hogy a tejszín nehogy kihűljön, mire a cukor karamellizálódik, különben összeugrik a karamell, mihelyst kölcsönhatásba lépnek.

Ezek után megtöltöttem a két kis tortácskát, karamell krém - étcsoki krém - karamell krém - étcsoki krém. A tetejére szándékosan az étcsoki krémet hagytam, ilyet már használtam marcipán alá, nem mertem kockáztatni, háta a karamell krém eláztatja a bevonatot.

Hűtőben pihentettem a tortácskákat, amíg elkészült a tortára a felirat. Majd a hűtőből kivéve a kör alakú tortácskát félbe vágtam, és a négyzet egymással szomszédos oldalaihoz illesztettem. Nálam most kimaradt ez  a lépés, de azt gondolom, biztosabb tartást ad, ha egy kevés krémmel bekenjük az összetapasztandó felületeket. Bevontam a szivecskémet a maradék étcsoki krémmel, és ismét visszatettem hűlni. Utolsó lépésként kinyújtottam a marcipánt, és bevontam vele a tortát.

Mivel az étcsoki keserűsége méltán kompenzálja a karamell édességét, egy nagyon harmonikus boldogság hormonnal teli ajándékkal sikerült mosolyt csalnom barátnőm arcára. Imádtam, hogy mennyire örült neki.