2013. december 17., kedd

Mézeskalács


Közeleg az ünnep. Szeretem ezt az érzést, a decembert. Kezdve az adventi naptárral. Imádom látni a meglepett, boldog arcokat. A karácsony hangulatát, a fényeket, a dalokat. A dalokat főleg. Itt az egyik kedvencem:



Tegnap jót tettem. A Batyin voltam az aluljáróban, épp egy csomag teát szerettem volna venni. Egyszer csak megláttam egy csoport hajléktalant. Páran ültek, néhányan álltak, piszkosak voltak, fáztak, és gondolom a hasuk sem volt tele. De legalább nem voltak egyedül. Úgy tízen lehettek. És egyszer csak hatalmába kerített egy érzés, úgyhogy elmentem az első pékségbe, vettem egy kg kenyeret, aztán visszamentem oda ahol ezek az emberek csoportosultak, és odanyújtottam nekik, azzal a kérdéssel, hogy elfogadnak-e egy kis kenyeret. Nagy örömmel elvették, kellemes ünnepeket kívántam, majd eljöttem. Hihetetlen érzések hullámzottak át rajtam egy perc alatt. A hála a szemükben, a tudat, hogy örömet okoztam, és a fájdalom amit éreztem a gyomromban... aki ismer nem lepődik meg, hogy elsírtam magam. Nem a hála számít, hanem a boldogság az arcokon...

Megint elkalandoztam... hol is tartottam? Ja igen...

Mostanában ugyan repülnek a napok, egy kis sütésre azonban mindig találok időt. Vasárnap reggel készítettem el egy adag mézeskalácsot,. Kb. 80-100 darab lett, a háromnegyede hétfő estére elfogyott... ma már megkaptam a kérdést, hogy mikor lesz még... azt hiszem még a hétvége előtt kisütöm a következő adagot. Igazság szerint mint már azt említettem nem vagyok egy recept betartó típus, ez eddig azért is volt így, mert nem volt itthon kis konyhai mérlegem, de most már az is van, úgyhogy idén végre sikerült úgy készíteni a sütiket, hogy nem csak az érzékeimet használtam.

Na de itt a mézeskalács receptje amit az én drága Tántimtól kaptam (csakúgy mint a mérleget):

45 dkg liszt
25 dkg porcukor
15 dkg méz
1 teáskanál őrölt fahéj
1 teáskanál őrölt szegfűszeg
1 teáskanál szódabikarbóna
3 tojás.

Összekeverjük a lisztet a porcukorral, fűszerekkel, szódabikarbónával, hozzákeverjük a mézet és a tojásokat, hűtőbe tesszük és másnap sütjük.




A mézeskalács ügyes-bajos dolgait ki kell tapasztalni, de akinek még nincsenek sajátjai, azoknak itt vannak az én tapasztalataim:

  • Én nem szeretem a szegfűszeget, ezért anélkül készítem, jelentem így is finom.
  • A tészta ezen recept alapján még sok lisztet felvesz.
  • A tészta nagyon megemelkedik, érdemes vékonyra nyújtani.
  • A vékonyra nyújtott tésztából készült formákat kb. 170 fokon kell sütni 5 percig
  • Ha túl sokáig sütjük a mézeskalácsot, kiszárad, és kemény lesz.
  • Ha a mézeskalácsot fém dobozban tároljuk, tegyünk hozzá egy gerezd almát, úgy, hogy annak lehetőleg csak a héjja érjen a sütihez. Ettől jobban puhul - ez SzuperTánti szupertippje.

És ami a glazúrt illeti a Szamos csokoládéiskolában tanult recept alapján:


1 tojás fehérje
22 dkg porcukor
Egy kupak ecet - tényleg :)

A porcukrot szitáljuk le. A tojásfehérjét verjük fel félkeményre egy kevés cukorral, majd a többit fokozatosan öntsük hozzá és verjük fel. A végén jöhet az ecet, és még egy kis összedolgozás a robotgéppel. És így elkészült a glazúr, amivel rajzolhatunk a mèzeskalácsra.

A máz állag eléréséhez ezt egy kicsit fel kell higítani citromlével, hogy olyan állaga legyen, ami még kenhető de már sűrű. Én elkészítettem a glazúrt, egy részét habzsákba tettem, a maradékot pedig kicsit felhigítottam. (Ételfestékkel színezni is lehet.) A glazúrral lehet kontúrokat húzni, a mázzal pedig kitölteni a kontúrok közötti helyet. Mindkettőnek szüksége van száradási időre, a glazúrnak kevesebb kell. Ha marad belőle habcsókot is lehet készíteni, nem is kell kisütni, levegőn ez is megszárad.

Sok sikert a készítéshez!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.